Se híre, se hamva Magyar Péter nagy elánnal bejelentett feljelentésének, még a helyi Polt Péter se tud róla semmit

Mikrofont lökdösve fenyegetni sikerült, nyomozást elindítani nem, de azt is sejteni lehet, hogy miért.

Belekollárkingázott a magyar vasútba.
Magyar Péter olyan, mint egy piromániás tűzoltó, aki benzinnel locsolja fel az égő házat, majd amikor az még jobban lángra kap, a szomszédra mutogat, hogy miért nem oltja el. Tudják, az a tűzoltó, aki mindent csinál, csak épp nem oltja a tüzet – sőt, még ront is a helyzeten.
Valami ilyesmi fogalmazódott meg bennem legújabb EP-felszólalása láttán – amiben külön öröm, hogy végre befáradt a munkahelyére ez a derék ember.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Magyar Péter kritikájáról csak annyit: mikor legutóbb vonatoztam, nem arra csodálkoztam rá, hogy a MÁV és az ÖBB is késett – hanem hogy a MÁV az, ahol normálisan takarítanak.
Kifejtette, hogy miközben az Unió „rekordmennyiségű forrást fordít” vasútfejlesztésekre, itthon a MÁV lehalt. Egyrészt nekifutásos lendületből lódít egy finomat, hisz szerinte mindenki az alig egy éve létező Tiszát hibáztatja – ami nem igaz, de erre majd később visszatérek –, majd azért mindenkit megnyugtat, hiába fordít az Unió „rekordmennyiségű forrást” a vasútfejlesztésre, „már több mint 3 éve felfüggesztésre kerültek az uniós pénzek”.
Magyar úr, most akkor az Unió „rekordmennyiségű forrást” fordít a vasútfejlesztésre, vagy nem ad egy petákot sem? Döntse el, kérem.
(És ha már ilyen nagy döntéshelyzetekben van, azt is döntse el kérem, hogy most akkor volt-e nyomozás a „fantomaláírása” körül, vagy sem. Mert ha volt is, a helyi Polt Péternek senki sem szólt.)
Ezt is ajánljuk a témában
Mikrofont lökdösve fenyegetni sikerült, nyomozást elindítani nem, de azt is sejteni lehet, hogy miért.
Esetleg arra utalt, hogy az Unió „rekordmennyiségű forrást” fordít minden más tagállamban a vasútfejlesztésre? Ha utóbbi, akkor lesz szíves beolvasni a németeknek is, ahol a hosszútávú vonatok egyharmada késett – ha már ők kapnak uniós forrást, mi meg nem.
Na de tegyük rendbe ezt a „tiszahibáztatást”, meg ha már itt tartunk, a Tisza Párt teljesítményét is.
Magyar Péter egy megválasztott közszolga. Papíron. A valóságban viszont mindent csinál, csak épp a közt nem szolgálja.
Az elmúlt időszak EP-statisztikái szerint ő a leglustább képviselő a legalacsonyabb részvételi aránnyal üléseken. Mégis, ha végre egyszer kimegy Brüsszelbe, akkor nem azért harcol, hogy Magyarország megkapja azokat az uniós forrásokat, amikből valóban fejleszteni lehetne a vasutat, az egészségügyet, a közszolgáltatásokat – hanem inkább támadja mindezeket.
Igen, a magyar egészségügyet is. Azt, amit az Európai Parlament egy másik „tiszaista” képviselője, Kollár Kinga, sikeresen blokkoltnak és kiválóan akadályozottnak nevezett – örömmel. Kollár ugyanis arról áradozott, hogy „nagyon hatékony volt” a jogállamisági eljárás, mert elvett tőlünk egymilliárd eurót, és így nem lehetett például 50 kórházban felújítást végezni. De szerinte ez pozitív, mert erősíti az ellenzéket. Magyarul: ha rosszabb neked, az jó nekik.
Az új hazafiság.
Persze, értem. Kormányt akarnak váltani, világos, lelkük rajta. Sőt, zavarja őket, hogy késik a MÁV – kit ne zavarna? Engem is zavar, ne késsen. Egy tökéletes világban minden vonat időben jön, de egy tökéletes világban se telefonlopó, se magyarverő nem ülhetne az Európai Parlamentben. Sőt. Egy tökéletes világban
az EP-ben például Magyarország sikerességéért küzdenének a hazai képviselők, alapvetően abban egyetértve, hogy minél jobb a hazának, annál jobb nekik is, s mondjuk szakpolitikai, ideológiai kérdésekben lennének törésvonalak
– az ellenzéki politizálást meg itthon folytatnák le – ahol a szavazóik vannak, s nem „odakint”, ahol a pénzelőik. De nem tökéletes világban élünk. Magyar Péter és Ilaria Salis az EP-ben csücsül, a MÁV meg késik.
Nyitókép: AI